Az internethasználat néhány lehetséges hatása a serdülőkre A számítógép-használat és ezzel együtt az internet használata rohamosan terjed. Megismertetésére és mindenkihez való eljuttatására tudatos kormánystratégiák készülnek. Lehetséges veszélyei mellett előnyei kétségtelenek, a folyamat pedig, úgy tűnik, megállíthatatlan, a számítógép és az internet lassan részévé válik tanulásunknak, munkánknak és szabadidő-eltöltésünknek egyaránt. Mivel együtt kell élnünk vele, legjobb, ha megismerjük és megtanuljuk kezelni hatásait, hogy "elviseljük" a használatuk okozta állapotot. 1. Társadalmi betegség? Míg a századforduló tájékán a hisztéria és a kényszerneurózis volt az "elfogadott társadalmi betegség", addig a hetvenes években ez a kép eltolódott a nárcisztikus személyiségzavarok felé. Ez a személyiségszerkezet változására hívja fel a figyelmünket a társadalmi berendezkedéstől függően. A fogyasztói társadalom huszadik századi nárcisztikus embere szorongástól, depressziótól, homályos hiányérzetektől, belső ürességtől szenved. Szabadsága csak látszólagos: valójában a körülötte lévő intézmények kiszolgáltatottja, de önbecsülését sem képes fenntartani környezete folyamatos megerősítése nélkül. Ez a társadalmi berendezkedés az ösztönöket túlingerli ugyan, de az ösztön sem megfelelő tárgyat nem kap, ahol kiélhetné magát, sem pedig egyértelmű kontrollformákat, ami óhatatlanul elidegenedéshez, "aszociális individualizmushoz" vezet. (Lash, 1984) Az információs társadalom korában, úgy tűnik, már nem csak a társadalmi, de a technikai változások is közvetlenül hatnak a személyiség alakulására. A számítógép- és az internethasználat egyre inkább referenciaként, mintaként lép be az "e-generáció" életébe. Az internet már nem csupán egy új technológia, de egy új globális kultúra kiteljesedése is, amelyben az idő, a tér, a határok és a személyiség fogalmát is radikálisan át kell értelmezni. Egyes vélekedések szerint míg a való világot az elidegenedés és az individualizmus, addig az internetet a közösséghez, a kommunikációhoz való visszatérés jellemzi. Ez a virtuális világ egy "jól elkülöníthető társadalmi jelenség, felismerhető résztvevőkkel, hősökkel és gazemberekkel, szabályokkal, metaforákkal, értékekkel, közös történelemmel és egyre szélesedő szubkultúrákkal" (Strangelove, 1994). A közösséghez való viszony átalakul: az emberek és csoportok a kibertérben szétszórva, egyszerre több szerveződésben, vagy szerveződéseit gyorsan váltogatva élnek a párhuzamos kiberidőben. Ezek a jellemzők a viszonyok rugalmasságát, átfedését és megsokszorozását, egyfajta "folyékony törzsiséget" eredményeznek. A számítógéppel közvetített kultúra tehát a hálózatot, a törzsi szövetségeket, és a virtuális közösségek különböző formáit támogatja" (Strate, 1995). Az együttes élmények azonban itt nem a tér-, hanem az idődimenzió mentén történnek. (Pléh, 1998). Az időről alkotott belső kép egyébként is megváltozik internetezés közben: a valójában gyors történéseket rendkívül lassúnak élhetjük meg, míg pl. belemerülve egy játékba az időérzék eltűnik, és órák telhetnek el anélkül, hogy ez feltűnne nekünk. Az élmény egyszerre ígéri az idő eltörlését és ugyanakkor annak végtelen, nem lineáris kiterjesztését. A kiberidő tehát metaidő, amely magába olvasztja a hagyományos egydimenziós történelmi idő érzését, és amit kapaszkodónak használhatunk a majdani többdimenziós időérzékeléshez. A két világ ideje közötti ugrálás így valóban súrlódásokhoz vezethet a való világ személyeivel. (Strate, 1995) 2. A személyiség átalakulása Az internet használata időlegesen (vagy véglegesen?) a személyiséget is átformálja, pozitív és negatív hatásai egyaránt lehetségesek. Pozitív hatások: a gondolkodás rugalmassága, a személyiség nyitottsága, kreativitása. A szerepekkel való kísérletezés lehetősége, személyiségünk más változatainak megismerése, találkozás álombéli önmagunkkal. A tudattalanok kommunikációja, ezért a tudattalan közvetlen vizsgálatára alkalmas tartomány, ami a pszichoanalízishez hasonló terápiás funkciót is elláthat. Negatív hatások: a szerepkísérletezés az Én szétdarabolásához, megsokszorozásához, decentralizálásához vezethet. Az erre hajlamos személyeknél felerősítheti a többszörös személyiségből eredő zavarokat, a paranoiditást, a tudathasadásos viselkedést, az álarcok világát. Virtuális másolataink konstans módon fennmaradnak, mintha halhatatlanok lennének. A lehetséges és a valóságos viszonya relativizálódik, ami a szocializációt is érinti: eltávolodhatunk általa a valóság eddig megszokott észlelésétől, ami a valóság figyelmen kívül hagyásának veszélyével is járhat. A személyiséget érő megrázó változások mégsem feltétlenül vezetnek annak teljes összeomlásához: az új összetevők elviselésének képessége új, sokdimenziós személyiség kialakításának ígéretét is magában hordozza. A személyiség átmeneti széttöredezését a tudat és a tudattalan újfajta szintézise követheti, amelyben a fizikai és álombeli lényünk integrációjából egy új tudatosság jelenhet meg. 3. A serdülők, mint maguk is változók: néhány jellemző hatás a. Az identitás keresése és megtapasztalása: A serdülő ebben az életszakaszban egyébként is különböző élethelyzeteket és viselkedési módokat próbál ki, hogy eldöntse, milyen is ő valójában. Összeveti a korábban gyakorolt szerepeket a pillanatnyi ideáltípussal. Kíváncsi, milyennek látják őt a többiek, és ezeket egybeveti saját érzéseivel. Az interneten mindezt anonim módon megteheti, ami a szorongások, elhárítások leküzdését segíti elő, és bátoríthatja arra, hogy olyan problémákat, kérdéseket beszéljen meg magáról, amelyekkel a való életben esetleg egyedül maradna. De az arctalanságnak árnyoldala is lehet, mert nagyobb teret enged a parttalan regressziónak is, újabb veszélybe sodorva ezzel a serdülő ingatag egyensúlyát. b. Transzkulturális szerepkísérletezés: a kontinenseken átívelő kommunikáció a világ és így a más kultúrák legkülönfélébb embereivel, kortársakkal vagy éppen felnőttekkel bizonyos szociális skillek elsajátítását eredményezi, azaz már itt megtanulják, hogyan kell a legkülönbözőbb emberekhez kapcsolódni, hiszen a chat room-okban óhatatlanul összehasonlítódnak országaik szokásai, családi és iskolai életük, országuk politikája, stb. A tapasztalatok megszerzése bizonyos önszabályozást eredményez, a tudatlanságból eredő előítéletek levetkőzését, a másokkal szembeni toleranciát fejleszti, ami a kialakuló felnőtt személyiség rugalmasságának megtartását segítheti. c. Intimitás és a valahová tartozás igénye: a serdülők a neten új és új csoportokat keresnek, ahol érezhetik az odatartozásukat. Ha nem tetszik valami miatt a választott csoport, nyugodtan kereshetnek maguknak másikat, nincsenek olyan korlátok közé szorítva, mint pl. egy iskolában. Általában egyszerre több csoportnak is tagjai, van, hogy osztott képernyővel párhuzamosan chat-elnek. Az internet végtelen számú lehetőséget nyújt a kortárs csoportoknak, a kortárs kapcsolatoknak. Ebből fakadóan azonban egy alacsony frusztrációs toleranciával küzdő fiatal könnyen "rátanulhat" az acting-outra, mint a stresszhelyzetek rossz kezelési módjára. d. Szeparáció a szülőktől, a családtól: A kortárs csoportok felé fordulás együtt jár a szülőktől való elszakadással. A serdülő saját útját akarja járni, kipróbálni erejét és képességeit különböző helyzetekben, amelyek lehetőleg függetlenek az addigi családi kötelékektől. Az internet különösen jó terep erre, főleg ha a szülők nem értenek hozzá, és elismerően csodálják gyermekük teljesítményét, ami nárcisztikus beállítódásuknak is kedvez. e. Az internet, mint önkifejezési eszköz és új jártasságok elsajátításának terepe: A tinédzserek nem csak chat-elni akarnak, de felfedezni és alkotni is. Ebben az életszakaszban a belső feszültségek levezetésének eszköze lehet az intellektualizmus. Az értelmi képességek változása (áttérés a konkrét logikai gondolkodás szintjéről az absztrakt gondolkodás szintjére) a pszichés változásokkal összhangban komoly teljesítményekre ösztönözheti őket. A neten bárki megalkothatja saját weboldalát. Ahhoz azonban, hogy ezt megtehesse, előbb írásbeli, grafikai és technikai jártasságot kell szereznie, arról nem is beszélve, hogy tisztáznia kell önmagával, hogy ki is ő, mit akar, mi a fontos számára, ami felkerül aztán a weboldalra. A komoly intellektuális teljesítményre való képességüket bizonyítja az a tény, hogy a legtöbb jóindulatú hacker és rosszindulatú cracker a 15-24 éves korosztályból kerül ki: kihívásnak tekintik egy-egy multinacionális cég által felépített rendszer feltörését, hogy aztán a felnőtt korba lépve majd maguk is egy ilyen rendszer építőjévé váljanak. f. Az internet, mint a feszültség-levezetés eszköze: A serdülők köztudottan sok belső feszültséggel küzdenek, amelyeket a net jótékony anonimitásába burkolózva könnyebben kiélhetnek anélkül, hogy ezt környezetük rosszallása fogadná. Itt is, mint bármelyik pontnál, azonban nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy ami a cyberspace erőssége, az egyben a gyengesége is lehet: a túlzott kötődés függőséget eredményezhet. 4. Összegzés A serdülők az internetet elsősorban kommunikációs eszközként használják. Barátokat keresnek a számukra készült oldalakon, chat-elnek, információkat gyűjtenek, programokat töltenek le és játszanak. Érdeklődési körük életkorukból fakad: a szabadidő eltöltésére vonatkozó információkeresés, a zene, koncertek, mozi, bulik, játék és persze a szexoldalak látogatását preferálják. "A kulturális élmény helye az egyén és a környezet (tárgy) közötti potenciális tér... A valóság elfogadása soha nem lehet teljes, a külső és a belső valóság összekapcsolásának terhétől megkönnyebbülést jelent egy "köztes élmény-tér", amely közvetlen folytatása a játék terének." (Winnicott, 1999). Amennyiben a számítógép, az internet virtuális tere megfeleltethető ennek a potenciális térnek, úgy az internet felfogható az eddigi intrapszichés világunk, fantáziáink, vágyaink, tudattalan tartalmaink interperszonális objektivációjára alkalmas tereként is. A személyes kapcsolatokat a felszínen a tudat, az Én, az elhárító mechanizmusok vezérlik. A virtuális világ kapcsolatait és kommunikációját viszont épp ellenkezőleg, a tudattalan tartalmak felszínre kerülése irányítja, ami ezt a helyzetet az analitikus szituációhoz teszi hasonlatossá. Óriási lehetőségek és komoly veszélyek nyílhatnak meg általa: kérdés, hogy gyorsan változó személyiségszerkezetünk kibírja-e a nyomában előálló széttöredezettséget, hogy aztán egy új integrációra legyen képes. Képesek leszünk-e szembenézni "álombéli önmagunkkal", és hogyan lehetne elősegíteni ezen "kollektív trauma" feldolgozását? Talán épp a pszichoanalitikus gondolkodás segíthet ebben. A változás eleve elutasítása mindenesetre nem tanácsos: úgy tűnik, további életünkben meghatározó szerepet tölt be az egyre fejlődő információs eszközök használata. A legokosabb, amit tehetünk, hogy megismerjük a benne zajló folyamatokat. A serdülők különösen kritikus csoportot alkotnak ebből a szempontból, hiszen maguk is a változás periódusában tartanak. Nekünk, felnőtteknek minden tőlünk telhető eszközzel segíteni kell őket az integrálódásban, de talán először nekünk magunknak is szükségünk lenne szemléletünk, paradigmarendszerünk átformálására.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés