|
Témaindító hozzászólás
|
2009.10.14. 09:01 - |
skacok, akkor "mink" is mint a nagyok, kezdjük meg a fórumozásunkat!
aki káromkodik "asztat" kicenzúrázom :)
maradok tisztelettel:
a batman |
[18-1]
Az igazi harcban nincs bushido, sem becsületesség. Nincs kardod?használj botot... az sincs? kapj fel egy darab sziklát! Szikla sincs?! használd az ökleidet és a lábad! Áldozd fel az életedet, de vidd magaddal az ellenséget is!
ez az igazi harci szellem... |
http://zugugyved.blog.hu/2011/01/05/semmis_e_magannyugdij_nyilatkozat
komment?! |
ihi :) az már régen volt :) |
nyuszi...ez mikori kép rólad? milyen nagy a hajad:-D puszíííí :-))) |
jólett nagyon a software.... jah nem makiware :D wara :D ware ware wa :) |
te Tibi :D hámá kivagyte? zweistein bammeg? :D háháháháháháháháááááá
loller apám :D |
Hát akkor nyomjuk ezerrel!!!!!
Felrakjuk és Makiwarem :)))
Edzésen találka!
Osu!
TT |
botos kata gyakorlása volt az utolsó szeminárium témája.
sok fontos dolgot egyeztettünk, és a szemléletmód lett tisztázva, sok új információval gazdagodtunk.
támadó-védekező.
lágy-kemény
gyors-lassú stb... |
Német Táplálkozástudományi Társaság étrendi kiegészítés céljából napi 3 g algakivonatot ajánl. A terapeuták ennél jóval magasabb dózisokat írnak elő, hogy ha pl. káros anyagokat akarnak megkötni és kivezetni a szervezetből. A kúra általában hónapokig tart. Az algák nem gyorsan hatnak, sokkal inkább az egészség hosszú távú fenntartására alkalmasak. A legtöbben csak két-három hónapos folyamatos szedés után tapasztalnak némi javulást. Érdemes tudni: az édesvízi algák a tengeri algákhoz képest elenyészően kevés jódot tartalmaznak. Éppen ezért nem kell a jód túladagolásától tartani, ha édesvízi fajokat fogyasztunk rendszeresen. Olvass tovább a cikkben.
Ahol algák vannak, ott élet is van.
továbbit itt tudsz olvasni róla:
www.vitalsziget.info
chris |
akinek van a tegnapi edzésről gondolata, az ossza meg velünk... sensei sok-sok dolgot adott át, van mit gyakorolni... |
http://www.youtube.com/watch?v=KW2x5A6zr7w&NR=1 |
a justmusic.fm-en igényes chillout meg progressiv-underground zene található... ;)
csak mondom :) |
2009. október 08. (14:29)
Sensei Agócs Tibor: Bíztam a munkában és az eddigi eredményeinkben
Gondolom Kancho Royamát is meggyőztük: számolni kell a magyarokkal
Az All Kyokushin Karate World Tournamenten remeklő magyar válogatott egyik szövetségi kapitánya, a Shinkyokushin szervezet veztetőedzője értékeli a világbajnokságot.
Hogyan értékeli a sikereinket: reális, túlteljesített? Vagy éppen többet is ki lehetett volna hozni a harcosokból?
Első olvasatban nagyszerű eredmények születtek. De mint mindig, az események tükrében, az erőviszonyok ismeretében, valamint a leülepedés után szerintem nyugodtan kimondható: lehetett volna szebb is az eredménylista. Nem szeretem a "ha" kezdetű mondatokat, a versenyekkel kapcsolatban pedig különösen nem. Mégis néhány megjegyzés. A női könnyűsúlyban, középsúlyban, sőt még a nehézsúlyban is a magyarok egymást ejtették ki.
Ábrahám Edit abszolút szerencsétlenül járt, és azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom neki állt a VB-cím. Mindamellett, hogy Szepesi Csenge ugyanolyan kedves számunkra, nem hiszem, hogy Editet megállította volna.
A férfiaknál Bak Sanyi szerencsétlenül kapott ki, pedig saját bíróink is ültek a sarkokban... Pető Krisztián kézközépcsont törése szintén nem egy szerencsés momentum, és szerintem meggyőzte az Arénában ülőket arról, hogy megverte volna a grúz fiút, ha nincs a sérülése, pláne, hogy több deszkát is tört, mint ellenfele.
Nagy volt a felelősségünk, hiszen a Shinkyokushin világszervezetet csak mi magyarok képviseltük ezen a nagyszerű világbajnokságon. Ha tágabb értelemben gondolkodom, sajnálom, hogy nem láthattam Dimitrovot, Nesterenkót, Mariust, Tsukamotót, Imbrast, Gudauskast, Tsukagishit és a többi nagy ászunkat. Beleszóltak volna kőkeményen a végeredménybe. Mint magyar szövetségi kapitány, ha ezt is szem előtt tartom, különösen örülök a sikereinknek.
Mindentől függetlenül örülök az eredményeknek és azoknak a felejthetetlen pillanatoknak, amelyet a magyarok okoztak szervezettől függetlenül. Elégedett vagyok.
Mit jelent a magyar kyokushinnak, hogy fel tudtuk venni a harcot a legerősebb nemzetekkel?
Magyarország második lett a nemzetek közötti versenyben. Ez nagyon komoly dolog. Nyilván a saját szervezetemről tudok csak beszélni, és talán szerénytelennek tűnik, de mi ezt az eredményt titkon azért el is vártuk... Válogatottunk több mint 12 éves szakmai múltja és az a rendszer, amely Shihan Bencze Antal vezetése alatt kristályosodott ki az elmúlt években, Európa élén tartotta válogatottunkat. Ebben bíztam. A japán válogatott szerintem évek óta gyengébb, és mára - legalábbis számomra - nyilvánvaló, hogy az a tradicionális, ösztönös verseny-felkészítés, amit alkalmaznak, nem vezet sehová.
Rózsa Gábor és Sensei Agócs Tibor
Hogyan értékeli a rendezvényt szakmai és sport-diplomáciai szempontok alapján?
Csak gratulálni tudok a rendezéshez és annak színvonalához Brezovai Sándor Senseinek! Nagy diplomáciai siker a szervezetek egymás felé közeledése. Nekünk, az Magyar Kyokushin Karate Szervezet versenyzőinek, edzőinek egyfajta legalizálás volt ez a vb, hiszen így a múltbéli eredmények is komolyabb színben tűnhetnek fel. De Paksi Lóránt és Zatykó Zita is bebizonyította, hogy nem véletlenek az eredményeik. Gondolom Kancho Royamát is meggyőztük: számolni kell a magyarokkal.
Milyen visszajelzéseket kapott a verseny után?
Természetesen sok elismerő telefont, sms-t és gratulációt kaptam, és ilyenkor úgy érzem, ezek célt tévesztenek, mert a versenyzőké, a klubvezetőiké, a szülőiké dicsőség. Azt gondolom, hogy a magyar válogatottakban dolgozó edzők - szervezettől függetlenül - alázattal teszik a dolgukat, és nem várnak elismerést. Mi megkapjuk a "jussunkat", amikor a tanítvány önmagához képest a maximumot nyújta a tatamin, eredménytől függetlenül.
|
2009. október 08. (17:12)
A dolgok úgy történnek, ahogy történniük kell...
Sensei Stefanovics József szerint a sikerben is a továbblépés lehetőségét kell keresni
A Karate WT edzői különdíjban részesített válogatott szakvezető értékeli a kyo vébét és a magyar csapat teljesítményét.
Engedj be bennünket a kulisszák mögé: milyen problémák nehezítették a mieink dolgát az utolsó napon?
Nagyon fáradtak voltak, hiszen már harmadik napja versenyeztek. Szerintem a katásoknak nagyon nehéz lehetett felmérni, hogy pontosan milyen elvárásoknak is feleljenek meg. A törés mindenkinek nehéz volt, hisz nagyon kemény volt a deszka, a lányok pedig most törtek első alkalommal. Tudtommal Zitának nem volt nagyobb gondja, jól is küzdött. Edit sajnos megsérült, így Csengén minden bizonnyal nagyobb volt a teher. Paksi Lórántnak sajnos megsérült a bordája, és azzal nagyon nehéz küzdeni, de a 4. helye így is értékes. Rózsa Gabi sok apró sérüléssel bajlódott, főként a sípcsontja volt rossz állapotban, de ezt kevesen vehették észre, hisz lenyűgözően szerepelt. Krisztiánnak eltört a keze sajnos, és így küzdött. De a közönség hősöket látott bennük, és nem véletlenül...
Ennek tükrében hogyan értékeled a kyokushin világbajnokság eredményeit?
A magyar versenyzők jól teljesítettek - ezt összefoglalásként ki lehet mondani. Persze ezt követően már lehet boncolgatni, hogy kik jobban, kik kevésbé. Szerintem ezt meg is kell tenni, és keresni kell a továbblépés lehetőségeit. Ez egy világbajnokság volt, ahol egy-két kört nyerni is óriási dolognak számít! Ezek az eredmények önmagukért beszélnek. Sok versenyzőn láttam komoly előrelépést, és ez mindenképpen jó, és ez talán a legfontosabb. A szerencsét nem szeretem belekeverni az értékelésbe. A dolgok úgy történnek, ahogy történniük kell...
Ami a két begyűjtött arany esetében is igaz lehet. Hogy ítéled meg: Rózsa Gábor és Szepesi Csenge világbajnoki címe mit jelenthet a karrierjükben?
Azt gondolom mindkettőjük életében ez nagyon jelentős állomás. Csenge nagyon az elején tart még, és nehéz lenne megmondani, mi lesz, de ez mindenképpen óriási siker, ami remélhetőleg még magasabb szintű munkára ösztönzi majd. Gábor edzésmunkáját és versenyzését nagyon tudatosan építi Shihan Bencze Antal. Beérett a munka: lépcsőről-lépcsőre haladnak, és talán most kezdődhetne valami még magasabb szint. Remélem, Gábor meg tudja őrizni ezt az hozzáállást, és a későbbi versenyeken is újra elő tudja majd hívni magában az eddig megszerzett tudást. Az edzőik döntik majd el, hogy a versenyzésükben ezek a sikerek hogyan "csapódjanak le" a későbbiekben.
Milyen érzéseid vannak a vébé kapcsán?
A rendezvény sokat adott a kyokushinnak, és a "nagy" nemzetek láthatták: érdemes ránk figyelni, mert itt van néhány edző, aki valamit nem is olyan rosszul tanít, és vannak versenyzők, akikkel számolbi kell. A nagy publicitás többségében nagyon jót tett a kyokushinnak, a harcművész életnek. Sensei Brezovai Sándor és felesége óriási munkát végezett - minden köszönetet megérdemelnek, ők cipelték a legnagyobb terhet. Lényegében "készen kaptunk" mindannyian egy világversenyt, ami igen nagy lehetőség volt. Jó volt látni a külföldieket, főként azokat, akikkel nem szoktunk együtt versenyezni. Reálisabb a kép most már. Kissé közeledtek egymáshoz a szervezetek, és láthatták: együtt többre képesek.
Milyen visszajelzéseket kaptál a verseny után?
Nagyon sok gratulációt és elismerést. Több olyat is, ami nem nekünk, hanem Sensei Brezovainak jár. A legtöbben Rózsa Gabi tudását,és Krisztián heroikus küzdelmeit méltatták. Sokan megjegyezték - többek közt világhírű mesterek is, mint például Ademir Da Costa -, hogy a magyar shinkyokushin küzdők, többségében jelentősen képzettebbek voltak, mint az átlag. Ezt kicsit sem rivalizálási felhanggal mondom. Nem! Pont azért, mert mindegyikünknek a jobb szakmaiság irányába kellene fordulni. A bíráskodással szinte mindenki elégedett volt. Sokak felkapták a fejüket, hogy ilyen jó hazánk ebben a harcművészetben, illetve, hogy milyen eredményesek az oroszok.
|
Bencze sensei eszmefuttatása a wt-ről:
„Kicsi gyere velem Rózsát szedni”
Avagy: Rózsa Gábor a csúcson!....
Egy fenét: ”Rózsa Gábor az Útja elejére lépett”
Figyelmeztetés:
• ez nem a Vb értékelése, ezért aki arra kíváncsi ne olvassa el!
• aki magára ismer, az ne lepődjön meg, és ha ez zavarja, ne olvassa el!
• aki nem kíváncsi a gondolataimra az ne olvassa el!
• és végül Woody Allen után kicsit szabadon: aki kíváncsi a gondolataimra azt meg én nem akarom, hogy elolvassa! :)
Vera szervezetünk első világbajnoka és ezután Ő azonnal abba is hagyta a versenyzést.. így tervezte.. a Bp-i Vb-n megkérdeztem nem érzi-e a hiányát, hogy nincs ott. „nem érzem, de az-az érzés erős bennem, hogy úgy tudjak küzdeni, ahogy azt elképzelem, és úgy nyerjek versenyt, ahogy az számomra örömet szerez. De még nem lennék képes erre” Valóban, edzőként, állandóan azzal szembesülök, hogy a versenyzés nem jó életkorba történik, így teljesen megértem a soproni matuzsálemsensei-ket :) hogy ahogy Toti barátom a múltkor mondta a negyvenedik X felett is gyűrik magukat a páston.
Nem túl szerencsés versenyeket tudhatunk magunk mögött a versenyzőkkel, sérülés, műtét, műtét, egykézzel készülés, műtét, döntő elvesztése, Eb. kudarc, Vk. kudarc stb…
Ilyenkor én azt járatom a fejemben, hogy mit rontottam el ennyire?? (ezt én úgy mondanám szóban hogy „mit basztam el ennyire?” nade ilyet illetlenség leírni.) túl nagy elvárás??? najo de akkor Litvániában, amikor 4 aranyat nyertek??? Az elvárásom nem volt más. rossz felkészítés? ez lehet, de a versenyzők állítják, hogy nem mert egyre jobbak. A gyakorlóharcban és az edzésmunkában is látom az előrelépést.. keresem a megoldást folyamatosan és nézem, hogy megjelenik-e ez a munkában?? Hogy engedi el egy edző a tanítványát egy versenyre? Mindenki máshogy, és nyilván függ a verseny fontosságától. De ha tisztán látom, hogy egy-egy szerencsés versenyző 10 év után leköszön a pástról, de továbbra is karatézni akar akkor csak azt szeretném látni egy versenyen javuljon, az előzőhöz képest technikája tisztuljon, használja azokat amiket naponta gyakorol, úgy mozogjon a páston ahogy egy harcművészhez illik stb. Számomra egyértelmű hogy ezek nélkül a versenyeredmény csak a külsőség csak a vetítés és nagyon komolyan félre tudja vezetni a versenyzőt és az edzőt is.
Volt pár kudarcom ezzel és volt sikerélményem is…. nem túl régen egy Eb. után amikor már az ünneplés elmúlt elemeztem a tanítvány munkáját, és meglepetésemre megköszönte hogy annak ellenére hogy jó eredményt ért el mégis rávilágítottam a mutatott teljesítményének a hiányosságára… ( ezt megint úgy mondanám hogy szarul küzdött de mint feljebb is írtam nem illik :) )
Nehéz ezzel a dologgal kiállni az emberek elé, mert sokan azt mondják, az eredmény mindent felülír… Nade ez nem is meglepő a gyözikeshow-k világában. A bármiáron nyerés, a cél szentesíti az eszközt a küzdősport, a harcművészet halála hosszútávon… Van még, aki emlékszik arra, hogy nehéz súlyba Eb. bajnokunk volt??? kevesen.. mér? ahogy már egyszer írtam is: de bódiborzára mindenki emlékszik, aki látta :)
Mér is ez a hosszú „duma”? Mert nagyon nehéz ezekkel az érvekkel kiállni a tanítványok elé ha nem tudom azt is bizonyítani hogy úgy is lehet valaki bajnok hogy az jellemzi a tudását ami fejlődik példamutató és tekintélyt parancsoló ( tudjátok régen volt már az a 4 eb arany :) ) nade most:
Rúzsa-san világbajnok lett! Ami valójában nem is lényeg.
DE olyan mutatott mozgással lett bajnok, amire büszke lehetek! Végre azt láttam, amit gyakorlunk, amit tud, aminek van értelme, amiben le lehet mérni a technika hatalmát, megfelelően ötvözve a pszichikai és fizikai összetevőkkel. Talán ö maga is elkezdett hinni abban, hogy nem 3xos Eb bajnoki cím a lényeg, hanem a mögöttes tudás ( a 3. Eb döntőt elvesztette idén… ). hisz ahogy lépdelt előre egyre felszabadultabban küzdött és a döntőben már élvezte is a harcot. Ami külön öröm, hogy ezt a bírók is értékelték a legtechnikásabb különdíjjal, ami gondolom írásom olvasása után nyilvánvaló, hogy számomra többet ér, mint a bajnoki cím.
Van egy dolog még, ami nyomja a begyem. Pető Vajk szereplése. Olyan jól esett végre látnom, ahogy felszabadultan, bízva a tudásában verekszik és sorra utasítja maga mögé az ellenfeleit. Évek óta érik ez hisz ennek a tudásnak a nagy részét már edzéseken láthattuk. Külön szerencsés hogy azok az ushiro gerik melyekkel leápolta a Grúz fiú oldalát besegítettek Gábornak a döntőben és végül is ahogy Gabi összegyalázta a japánt az meg Krisztiánnak lehetett hasznos a 3. helyért :)
A Vb döntő napján összefutottam egy baráttal a wc-n. :) Pisis kézzel történő kézfogás után, dicséri Gábort, hogy milyen kimagasló a teljesítménye és hogy ugyan olyan született tehetség mint…. ( na ezt velem született szerénységem kipontozta ahogy Rejtő Csülök-je mondja :) ) Érdekes hogy hatott rám ez a teljesen jó szándékú és dicsérő mondat… Hónapok óta edzői válságot élek, hogy a tanítványokba rakott meló nem jön rendesen ki, én tudom hogy mit szenved ez a fiú, meló, érettségi és már technikusi tanulmányai mellett hogy javuljon, és hogy megéljen… Azt is miket szoktam neki mondani egy-egy küzdelem után( értelmetlen, katasztrófa, zsákutca… csak a nyomdafestéket bírókat idéztem…) Hány óra technikai csiszolás hány hétvége utazás van ebben, amit végre láthattunk. Azt hogy összehányja a zsáktermet a hatalmas tehetségével, mert annyira széthajtom vagy ö magát :) Nincs tehetség csak szorgalom és akarat. És ami a legfontosabb jó fej! Mire értem ezt? Gábor kikapott a Vk-n.. egy hajszállal, de kikapott. Most nem volt olyan küzdelme, ami kétséges… Megtanult valamit ebben a cirka 8-10 hétben? Dehogy tanult… Elkapott a tudata valami olyan fonalat amitől ö most elénk tudta tenni az eddigi munkáját.. Eredmény oldaláról világbajnok lett, a teljesítménye oldaláról meg olyan küzdelmeket csinált, amikkel már ki lehet állni egy vetítésre is: „Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isa, por ës homou vogymuk."…. vagyis hogy ez a KARATE. Mert eddig is jó volt elmondani, hogy bajnok meg ilyenek most már meg is merem mutatni :)
Tudjátok mért probléma ez a „tehetség” kérdése? Amikor megkülönböztetsz valakit, hogy jó-jó de ö tehetséges azzal akarva akaratlanul elfogadod, hogy amit ö tud, azt te –kevésbé tehetségesen- nem tudhatod, bármit teszel. Adtál egy menekülő utat magadnak miért is nem lehet az a „tehetség” az általad követett példa vagy példakép. Innentől kezdődően lőttek a fejlődésednek. A valóság az, hogy amit egy valaki megtud csinálni, azt bárki megtudja tenni… na nyilván a lényeg ezután jön hogy, hogyis elnézést?? (az én seggemmel meg ki foglalkozik? :) )
Újabban talán pont emiatt egyre kevesebb toleranciával tudok viszonyulni azokhoz az, un. fényes-elméjű mesterekhez, akik úgy oktatják ezt a hihetetlenül nehéz mozgást mintha nagyanyám balettozna. ( a fényes-elméjű jelző ebben a szövegkörnyezetben a Dr House-os „idióta” szinonimája). És megtehetik következmények nélkül, mert hát a tanítvány nem tud 100 km-t utazni a legközelebbi használható dojo-ig. Ja és plusz itt van a megkérdőjelezhetetlen tekintély elve, amit a hierarchia, a budo szavakkal takarnak és valójában így csakis az alkalmatlanság és a fényes-elméjűség elfedője.
Szerencsére, úgy látom, Ők itt mellettem, már értik amit hablatyolok és páran a válogatottban is de nagyon nehéz a minőség oldaláról megközelíteni ezt a témát hisz az a rögös, hosszú, sokszor nem annyira eredményes. Mennyivel könnyebb nek |
ide elfér minden, linkek, cikkek, meg mittomén, ami eszetekbegyut pédájul: tőtöttkáposzta, fékiló kenyér...na pédájul nekem ezjutott a zeszembe :D
|
skacok, akkor "mink" is mint a nagyok, kezdjük meg a fórumozásunkat!
aki káromkodik "asztat" kicenzúrázom :)
maradok tisztelettel:
a batman |
[18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
